Éveken át távol tartottam magam a politikától. Úgy gondoltam, jobb, ha azt ráhagyom a politikusokra, csinálják, ahogy jónak tűnik. Ez az év azonban egy olyan fordulópont volt, és amit látok magam körűl, ez már ne maradjon szó nélkül. 

A politika az emberekért van. Az országért. Valakinek vezetnie kell az országot, az emberek meg választanak lehetőségeik szerint. Nem választhat mást, mint ami van neki. Nem vehet másik csokit, csak amit a tálcán kínálnak neki. Azt gondolom, ezt mindannyian felfogtuk, és mindenki teszi a dolgát. Honatyáink is, és a választópolgárok is. 

Egyvalamit azonban nem értettek meg. Egy ország vezetése, a képviselő testületben való részvétel szolgálat az emberek, a haza és Isten felé. Nem használhatják fel önző, egoista célokra a poziciójukat, ezzel hatalmas kárt tesznek önmaguknak, az embertársaiknak, és az országuknak. Ez nem egy játék, nem a gyermeteg vagdalkozások helye és ideje. Hanem a felelősségteljes döntéseké.

Minden emberi tettnek következményei vannak. Van aminek kisebb, és van aminek nagyobb. Ahol emberek millióinak élete a tét, nem épülhet hazugságra, mert nem csak aki teremti, aki követője, az is velebukik. 

Új útra van szükség, mely az igazságosságról, az emberségről, az etika betartásáról szól, de mindenek előtt a fejlődésről. A fejlődés megkövetel néhány alapvető dolgot. Az igazi fejlődés a szeretetre épül. Bölcsességen alapszik, a szaktudás nélkülözhetetlen kelléke. A lojalitás, az önzetlenség, a szerénység, állhatatosság, az önkontroll. A siker előrevivő, ha pozitív emberi értékek táplálják. A szándék a kulcs. Miért is tesszük azt, amit teszünk? Mi ezzel a célunk? 

Remélem minél több ember felébred, elkezd küzdeni önmagáért, az álmaiért, és az igazságért. És akkor lehet egy jobb jövőt létrehozni! Minden emberben megvan a kulcs! A bölcsességének kulcsa.

Néhányan talán megértik. Aki megérti, adja tovább. Akkor talán tovább tudunk lépni.

Álljon itt egy vers, saját versem. A témához illik.