A tegnapi választásra reagálva álljon itt néhány gondolat.
Sokszor nem könnyű eldönteni, mi a helyes út. Azonban, ha az ember megtapasztal valamit, és az számára kifejezett hátránnyal jár, akkor bizonyosság válik, hogy amin járt, az nem az. Globálisan nézve, az ország és a társadalom jövőjét figyelembe véve számomra egyértelmű volt az elmúlt négy éveben, hogy az ország nagyon rossz útra lépett. A demokrácia, az önállóság, a szabad gondolkodás nagyon fontos a világban. Ha ezt elvesszük az emberektől, az önkifejezésre nem marad semmijük. Márpedig a világ és az ország előrehaladása önmagad felvállalásával és kifejezésével kezdődik. A múlt diktatórikus rendszerei megmutatták mi lesz a világgal és az emberiséggel, ha hagyják azt elburjánzani. Sajnos évek óta azt látom, hogy Magyarország nagyon is efelé tart.
Az viszont tény, hogy alvó embereket nem olyan könnyű felébreszteni. Tudom, mert ezt csinálom évek óta. Ha az ember tudni akar valamit, akkor utánajár. Ha viszont nem, akkor homokba dugja a fejét, és nem vesz tudomást a dolgokról, még akkor sem ha fáj. Ahhoz, hogy változtasson sokszor nagyon kemény kínlódás és fájdalom kell. Néhányan akik ezt előre látják, igyekeznek felébreszteni az alvó embereket, mert tudják, hogy elkerülhető a teljes katarzis. Azonban az alvó ember inkább dacol és lázad, nyűgös, nyugtalan lesz, és gyakran ellene fordul azoknak, akik jó irányba akarják terelni. Ezért inkább kínlódik. Elhitetvén magával, hogy ami történik az érte van és jó. Egy monopolizálás, az emberek szabad lehetőségeinek elvétele, teljes kizsigerelése, elnyomása, manipulálása nem a fejlődés és a jó útja, hanem a teljes kontrollé, ami a rossz eszköze. Az alvó ember nem látja tisztán a dolgokat. Ahhoz ki kéne nyitni a szemét. De a valósággal szembe nézni sokszor nagyon fájdalmas. Ezért inkább nem teszi. Mígnem egyszer csak akkora sokk éri, hogy kénytelen lesz felébredni. A magyar emberek többsége még alszik. Elhiszik, amit el akarnak velük hitetni. Nem járnak utána a dolgoknak. Nem nézik meg, valójában mi van a színfalak mögött. Elhiszik a rózsaszínbe csomagolt történeteket, amik ugyan belül rohadnak, de kívül ez nem látszik. Nagyon felszínesek.
Szerencsére van néhány, aki már jó úton jár. Próbálja húzni maga után a többit is. Ha hagynák, mert nem akarják hagyni. Le vannak ragadva, a nem vállalunk felelősséget, és a süketek, vakok és némák vagyunk játékában. 2014-ben, amikor a világ fennmaradása és jövője a tét, amikor a világ fejlett országai igyekeznek minél több zöld energiát fejleszteni, hasznosítani, amikor egy értelmiségi kulturális réteg harcol a világ megmentéséért, Magyarországon egyre inkább azon dolgoznak az emberek, hogy minél jobban lemaradjanak, elforduljanak ettől az úttól, vissza a 20. századba, az értetlenség, ostobaság, felelőtlenség eszméjével egy teljhatalmú rendszer kibontakozása mellett, ami semmi jót nem ígér. Lelki szemeim előtt látom az ország összeomlását, az emberek jajveszékelését, amikor rádöbbenek arra, hogy nem ezt akarták, nem ezt látták, nem ezt hitték. Egyvalamit azonban nem kell elfelejteni. Egyetlen Földünk van. Közös felelősségünk megóvni, vigyázni rá, tenni érte. Ha szeretnénk, hogy legyen itt eljövendő generáció, aki még élni tud rajta. Tenni pedig nem holnap kell, nem jövőre, hanem most. Megvolt a lehetőség, hogy ezt az országot kirángassuk az önmagába borulástól, visszatereljük egy fejlődőképesebb útra, de ha az ember csak önmagával van elfoglalva, a jövőjére, a környezetére, a világra nem gondol, akkor nem fog menni. Ha bárki is megérti, amit leírtam, akkor volt értelme. Aki pedig meg is osztja, annak köszönöm.