Egy halálközeli élményekről szóló könyv olvasása kapcsán jutottak eszembe a következő gondolatok.

" Az emberi vakság ostobaságot szül. Ám az az ember, aki kutatja az igazságot, meg is láthatja azt, az értelme pedig kivirágzik."

 A lényeg, hogy ne érjük be azzal, ne fogadjuk el teljes igazságként, amit a szemünkkel látunk, hanem kutassuk a valóság egészét. A világunk nagyon korlátozott. Amit a szemünkkel látunk, csupán egy kis része a teljes valóságnak. Keressük az igazságot minden körülményben és akkor megérthetjük a valóság, a történések mélyebb összefüggéseit is. Ettől fejlődünk, bölcsebbé, okosabbá válunk.

Ha az ember hagyja, hogy a külsőség látszata vakká tegye, elzárja magát a forrástól, ostoba és rosszindulatú emberré válik, mert a bölcsesség a tiszta tudásból származik, a tudás pedig Istentől. Aki nem követi a szeretet és igazságosság útját, az valójában Isten ellen cselekszik, eredménye hosszútávon nem lehet sikeres. Földi kínlódásaink, a világ nyomorúsága mind abból fakad, hogy az ember nem kutatja teljes szívéből az igazságot és nem próbál a szeretet útján járni, hanem attól elfordulva megelégszik saját korlátolt "látszatvalóságával". Csak a nyitott szív és a nyitott elme képes meglátni és megérteni a valóságot, úgy ahogy van. Ami nem biztos, hogy egyezni fog az emberek hiedelmeivel, gondolkozásával, elveivel.