Amikor nagyon nem találjuk a helyünket a világban...
Többen megkerestek azzal, hogy nem találják a helyüket a világban, idegennek érzik itt magukat, nem tudják mit kezdjenek önmagukkal, az életükkel. Megpróbálom ezt a kérdést spirituális szempontból megválaszolni, hisz valóban sokakat érint.
Először is, a lelkünk számára a Föld csak egy átmeneti hely, ahová tanulni, fejlődni, másokat segíteni, hibáinkat kijavítani jövünk. Ennek megfelelően, amikor itt befejezzük a dolgunkat, visszatérünk a lelki világba. Következésképpen teljesen normális, hogy nem találjuk itt a helyünket, nem tud bennünk valamiféle ragaszkodás-kötődés kialakulni. Minél fejlettebb egy megtestesült lélek, annál kevésbé kötik le a világ materiális dolgai, annál inkább nyitott a lelki dolgokra, annál inkább keresi önmagát, és igyekszik rájönni, miért is van itt, mi a feladata.
Van persze egy másik ok is, ami ilyesforma kétségeket okozhat. Amikor lelkileg leragadunk egy ponton. Fizikálisan látszólag halad az életünk, de a lelki stagnálás előbb utóbb fizikai stagnálást fog eredményezni. Rádöbbenünk, hogy hónapok-évek óta ugyanazokat a köröket futjuk, vagy épp nem tudunk továbblépni egy helyzetből, bárhogy is szeretnénk. Ilyenkor bizony a meg nem oldott feladatunk, fel nem oldott lelki-érzelmi sérelmeink megakasztanak. Szembenézni önmagunkkal, felismerni a blokkokat, elengedni őket, ez lenne a feladat, ami ha nem megy egyedül, jobb, ha megfelelő segítséget kérünk, és aztán szépen minden rendeződni fog körülöttünk. Azután már tisztábban fogjuk látni-érezni, mire vágyunk igazán, mi az az irány, ami felé haladni szeretnénk.
